Erdélyisztán

Kezdésnek aktuálpolitikai témával fogok foglalkozni. Bár lassan kezd lerágott csonttá válni az "oroszukrán" válság, és már mindenki tudomásul vette, hogy pár év, és vagy újra életre kel a Szovjetunió, vagy valami, megnyilvánulásaiban a délszláv háborúkra emlékeztető konfliktus alakul ki Kelet-Európában, mégis kevesen gondolnak bele, hogy a határon túli magyarság szempontjából középtávon mennyire is fontos lehet ez a konfliktus. Amikor ebben a témában határon túli magyarokról beszélek, akkor kivételesen nem a kárpátaljai magyarságra gondolok elsősorban. Az mindenkinek világos, hogy ők közvetlenül érintettek a konfliktusban, de nem azért, amit a radikálisok gondolnak, hogy majd "mostaztánittanagylehetőség" és magyar lobogó fog lengeni a Beregszászi Polgármesteri Hivatal tetején, hanem azért, mert ha ez a konfliktus kiterjed, akkor ők lesznek azok, akiket az ukrán hadsereg besoroz, aztán odalök az oroszok elé golyófogónak. És Magyarország majd pislog, és bólogat. 

Valójában az erdélyi magyarságra gondolok, és arra, hogyha az oroszok nem állnak le, annak az Erdélyben élő 1.227.600 magyar nemzetiségű ember igencsak megissza a levét.

Hogy miért?

Aki figyeli a román sajtót, már egy ideje felfigyelhetett arra, hogy az idén leköszönő román államfő, Traian Băsescu aktívan és rendületlenül kiáll Románia és a Moldovai Köztársaság "uniója" mellett. Ez gyakorlatilag ugyanarról a nosztalgikus nagyhatalmi törekvésről árulkodik, mint amiről Putyin barátunk Krímet való anektálása, csak kisebb léptékben. Ennek azonban vannak/voltak akadályai: a moldován politikai elit, és az alapvetően ruszofon oligarchák igencsak féltik befolyásukat és üzleti érdekeiket ettől a megmozdulástól, valamint eddig szempont volt az is, hogy Oroszország sem díjazná a balti államok utáni újabb ex-szovjet ország elvesztését az érdekszférájából. És van még 2 komoly probléma Moldovával: a szeparatista Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság és a Gagauz Autonóm Területi Egység. Az utóbbit egy a törökkel rokon nyelvet beszélő, de alapvetően keresztény vallású etnikum lakja, és amint arról neve is árulkodik, a terület a romániai románok által felfoghatatlannak, ördöginek és vállalhatatlannak bélyegzett autonómiával rendelkezik, sőt. De most velük annyira nem foglalkozunk.

A Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság, azaz Transznisztria lakosságának mindössze körülbelül egyharmada román, a maradékot ukránok és oroszok közösen alkotják. Bár a három etnikum közül a románok (ahogy itt hívják őket, moldovánok) vannak a legtöbben, mégis összességében kisebbségben vannak a szlávokkal szemben. Ami a durvább, hogy ezen a területen a Moldovai Köztársaság képtelen gyakorolni a szuverenitását, annak saját kormánya, zászlaja, himnusza, hadserege, pénzneme (transznisztriai rúbel), fővárosa (Tirászpol) és a központitól eltérően három hivatalos nyelve van, ami közül csak egyik a román (de az is csakis kizárólag cirill írásmóddal), a fő nyelv az orosz, második az ukrán.

forrás: RFE/RL

Hogy a probléma még komplexebb legyen, ezen a területen állomásozik egy orosz kontingens is - és ez a tény már igencsak hasonlít a Krímben kialakult helyzet induló állapotához. A terület ugyanis vívott egy rövid, de hatásos függetlenségi háborút a Moldovai Köztársasággal, aminek eredményeképp Moldova elvesztette a kontrollt a terület felett, de aminek az lett az eredménye, hogy a terület függetlenségét még Oroszország sem ismerte el, de azért odaküldött néhány száz katonát "békét fenntartani". Ez mind szép és jó, csakhogy a terület vezetése a Nagy Krími Orosz Összeborulás hatására felbátorodott, és a napokban hivatalosan is kérte csatlakozását az Orosz Föderációhoz egy, a Kremlnek eljuttatott hivatalos levélben. A Kreml pedig március 20.-án meg is vizsgálja a kérést. De még ez sem érintene minket annyira, ha Moldova nem lenne képtelen megvédeni magát egy feltételezett orosz agresszióval szemben. És sajnos itt jön képbe Románia: Traian Băsescu a napokban kijelentette, hogy Románia nem avatkozhat be katonailag egy másik szuverén, nem NATO-tag állam területén, ezért ha Moldova fél egy orosz inváziótól, akkor a kisinyovi kormány kérje az uniót Romániával. És már témánál is vagyunk.

     Románia és a Moldovai Köztársaság zászlajai. Mint két tojás.

Kérdés: Mi lesz, ha Moldova egyesül Romániával?

Válasz: az erdélyi magyarság politikai, nyelvi, kisebbségi jogainak annyi. Viszlát, volt-nincs, keziccsókolom.  Sőt, még gazdaságilag is a magyarság szívna. Miért? A válasz egyszerű matek.

Románia ezt az egyesülést nem valamiféle föderatív koncepcióban képzeli el, hanem egész egyszerűen Moldova annektálásaként. Ez annyit jelent, hogy a mai Moldovai Köztársasághoz tartozó területeket teljesen integrálná a román állami struktúrákba, feloszlana annak parlamentje, kormánya, bevezetnék a román megyerendszert a jelenlegi "rajonos" felosztás helyett, stb. Ami ebből fakad:

Azaz a magyarság súlya sokkal kisebb lesz a román társadalomban. Sőt, ami még durvább, hogy a román parlamenti küszöb 5%, amiből következik, hogy az összesen 5% körüli támogatottsággal rendelkező magyar pártok bármelyikének parlamenti jelenléte erősen kétségessé válik. Parlamenti képviselet nélkül pedig értelemszerűen az RMDSz híres zsarolóképessége sem működhet, és sorra jöhetnek az egyesülésből fakadó nacionalista hátszéllel átvitt, az újonan szerzett Moldovai területeken a szláv, Erdélyben a magyarság ellen irányuló elrománosítási intézkedéseket hordozó törvények. 

Kép: román nyelvterület; narancs - északi dialektusok, kék - déli dialektusok

Ehhez képest már csak viccnek tűnik, hogy az egész régiót fel kéne zárkóztatni. A történelmi Moldva Romániához tartozó része most is az ország legszegényebb vidéke, de míg Románia egy főre jutó GDP-je 9291 amerikai dollár, addig a Moldovai Köztársaságé mindössze 2022 dollár, kicsivel több, mint a román ötöde. Ezen felül a Moldovai Köztársaságban nincs egy méter autópálya sem, az utak katasztrofális állapotban vannak. Ami még rosszabb, a vasút széles, orosz 1520 mm-es nyomtávú, ami eltér a Közép- és Nyugat-Európában, így nálunk és Romániában is használatos normál, azaz 1435 mm-es nyomtávolságtól, így most a vonatokat át kell rakodni a határon. Valószínűleg ezt Románia nem élvezné annyira, és előbb-utóbb átépítené az egész hálózatát az európai szabványra, ami persze egy rakás pénzbe kerülne. A Moldován kórházakról, iskolákról, egyéb szociális juttatásokról pedig ne is beszéljünk. És ezt a pénzt honnan vonnák el? Hát persze, hogy a legmagasabb GDP-vel rendelkező régióktól, Erdélytől és a Bánságtól, amit már így is igencsak visszahúz Románia kárpáton túli része. És akkor még nem is beszéltünk az újonnan román állampolgár, a szegénység elől menekülő, Erdélybe áttelepülő moldovánokról...